Asszonyi iszony
Reggeli után -
nekitámaszkodott a félfának,
a magyar himnuszt
mormolta. Néztek rá a gyerekek,
olyan szépen, ahogy csak egy karéj kenyér
tudja nézni a drága vajat.
Mégis sül a sütemény, élet nélküli
pite lesz belőle, megégett aljú, kemény.
Egy ideje elfáradt a szeme,
felidézte a Jóisten
szemhéja alatti mindenséget,
ébren sem álmodott már vele.
Jézust, kék madarat formázott keze,
amit főzött, megették az esték.
A vacsora végét soha nem várta meg.
Fázott éjjelente, reszketve
húzta magára a hideg konyhakövet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-04-10 10:31:51
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-13 08:16:14
