Illumináció
Már alkonyatkor összeállt a felhő,
nem érte fény a tenger felszínét.
A piszkosszürke dunna mögött rejlő
újhold hiába szórta volna szét,
a páraszemcsék vagy magukba nyelték,
vagy tükröződve százfelé terelték;
csak csönd volt lent és sűrű, mély sötét.
A fellegfüggöny vastag szövetébe
most rést metszett egy kósza szélroham,
s egy fénysugár e réshez odaérve
csóvás fejét bedugta boldogan,
majd ezüst nyílként tengerbe zuhanva
hidat vetett, mely kifutott a partra,
s eltűnt a dűnék hajlataiban.
Ki vagy te, fény? A szentek glóriája,
mécsláng egy síron, takaró alatt
titkos világ egy tiltott olvasmányra,
templomablakkal megszűrt áhítat?
Hullám, anyag, vagy untig ismert képlet
jobb oldalán a hírhedt „emcénégyzet”?
Hallgass fenséggel, s őrizd titkodat!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-05-04 13:32:54
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-04 13:32:54
