Emlék
Az elmúlás törzsébe vésem a neved,
amilyen ügyetlen vagyok,
bevágom a mutatóujjam,
kibuggyan a vér,
bizonyítékul, hogy a jövő
mindent magának követel,
közben észreveszem, hogy a
fába belenőtt
a szilikon zsinór,
valaki, attól tartva, hogy kidönti a szél,
levert a facsemete
mellé egy megbízható, rozsdamentes
acélcsövet, s hozzákötötte
a cseresznyefához.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-05-30 12:41:14
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-30 12:41:14
