Széttáncoltuk

Nem siratom, ami elmúlt,
dalolok hogyha nyár van.
Fény pásztázza a tisztást,
hol egyszer veled jártam.

Álmot szövögetett a pók,
valószerűtlen virágok…
Tömtük marokszám magunkba
a szerelmi mákonyt.

Könnyű lenne letagadni:
minden perc piciny halál volt.
Széttáncoltuk, mint parazsat,
hogy majd fellobbanjon máshol.

Jött az ősz komor ruhában,
kopasz fák közt zúgott a szél.
Elhalt az erdők kórusa,
tél fagyott ránk jégacélt.

Egyszer elérjük a tág reményt,
útra kelünk a messzeségbe.
Mire elfogy alólunk a föld,
vég fordul a kezdetébe.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-11 10:24:14
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-11 10:50:58