életút

anyja dolgozni járt egyedül
kapálta a kukoricát és
morzsolta le a padláson a
csöveket és gyerekkorát

igazán nem volt nehéz dolga
csak azt a ficakot kellett el-
kerülnie ahol apja lógott
egykor a szeren tétlenül

néha oda-odapislantott
de csak azért hogy ne féljen a hely-
zettől és saját félelmétől

könnyűnek találta ilyenkor
a testét lelke kőkeménnyé
vált az idők során megérte

*

lelke kőkeménnyé vált az idők során
hallgatással mosolygással pótolta
azt amit nem lehet soha mással csak
amit a hippik úgy mondtak szeretet

love peace hallotta innen is onnan is
de csak kézbe vette a géppisztolyt a
seregben aztán ugyanazzal a kéz-
zel simogatta meg kedvese mellét

szégyellte kicsit de jólesett vala-
kihez tartozni ennyi neki is jár
mert egyedül még hazudni sem jó

igazán szerette volna abbahagy-
ni az egészet minden összetört ál-
mot és kimondani végre megérte

*

abbahagyni az egészet sose volt
bátorsága soha semmitől sem félt
jobban mint a magánytól hogy magára
marad ijesztőek a gondolatok

a saját gondolatai nagyobb kínt
okoztak mindennél mikor egyedül
maradt velük leköpködte őket phhhiiijjjjj
míg rádöbbent a legjobb barátai

mégiscsak ezek a kificamodott
szavak mert szó a gondolat még ki-
mondatlanul is súlya van mint a lé-

leknek ami megteremti őket vagy
a szellemnek ami ezt az egészet
kitalálta s azt mondta megérte






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-26 12:10:26
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-26 15:50:29