András bácsi

Az utolsó magyar hadifogoly

távol messzi hazájától
hívságtól világ zajától
mankóját ölébe fogja
egyik nap a más után
ameddig tudta ép eszét
gyakrabban nézett szerteszét
ő az elmeotthon foglya
ötven éve már talán
hogy hívják? nem is érdekes
egyik nap a más után
ötven éve már talán

egyszer szép ruhás emberek
lármás nagy hada lepte meg
elméje sötét néma kút
kik kérdezik mit és minek
egy percre el nem engedik
estig kérdik majd reggelig
felkavarják a vakuk
már a kérdést sem érti meg
hogy hívják? ez már érdekes
elméje sötét néma kút
felkavarják a vakuk

mondták hogy András az ő neve
mondták hogy szörnyű az élete
mindenki várja már haza
minden másképp lesz ezután
indulni kell határon át
várják a testvérek komák
hívja őt a Magyar Haza
– Mi az? kérdezte riadt-sután
indulhat már az egész sereg
mindenki várja már haza
hívja őt a Magyar Haza

csókolják ölelik sokan
könnyes mosollyal boldogan
soha nem látott valakik
emlékszel – ez majd minden szavuk
az én rokonom – bátyám – öcsém
erre jobban emlékszem én
felhallatszik az ablakig
már mindenre vannak tanúk
hozzám gyere – követelik
soha nem látott valakik
felhallatszik az ablakig

egyszer a szép ruhás emberek
hada egyszerre unta meg
maradt a szegény új család
kérdések – másra válaszok
már nem idegenben szenvedő
a kárpótlást rég lekéste ő
nem forognak a kamerák
nincsen már erre semmi ok
kész van a riportfilm, regény
maradt a szegény új család
nem forognak a kamerák

Csenget a postás – csomag, levél
nagy csomag biztosan sokat ér
egy műláb szép tiszta csillogó
azt írják viseld boldogan
mankót örömmel elveti
ha már lábát viselheti
– a másik lábra volna jó –
mit tegyen hát és hogyan
szép ajándék amit kapott
egy műláb szép tiszta csillogó
a másik lábra volna jó

András a tuskóig biceg
a nagy fejszét ragadja meg
– ne menjen kárba a faláb –
meglendíti lecsap vele
és ha majd beheged új sebe
csodálkozhat minisztere
az ország a haza a család
egyenesbe jött élete
ezt összehozta a nagy csapat
– ne menjen kárba a faláb –
az ország a haza a család

András egy padon a ház előtt
lesi az éppen érkezőt
mankóját ölébe fogja
egyik nap a más után
a postást várja már nagyon
az obsitos hadnagyon
baj ha csak egy lábra futja
a miniszter is tudja tán
vár remél és bizakodik
mankóját ölébe fogja
baj ha csak egy lábra futja





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-03 21:03:15
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-03 21:03:15