A Hazudós (tűzi)játéka
Lám csak, két kis huncut csillag
egymás jobbján s balján ballag,
ágacskáik összefűzve,
szikrát mázolnak az űrre.
Fénykarikát kergetőznek,
tejporból is utat főznek,
színük váltva szétszaladnak,
s útjuk veszik békalaknak.
Ámulnak a tavi népek,
kiscsillagok milyen szépek,
ragyog minden porcikájuk,
nincs egy árva porcicájuk.
Mesélnek a végtelenről,
égig nőttek űr-hidegtől,
csak a napot félik nagyon,
ne csillogja őket agyon.
Olyan hosszú lett a rege,
felvirrad a hajnal ege,
és az első napsugárral,
éji fényük messze szárnyal.
Levedlették csillagbőrük,
lila kavics lett belőlük…
Szép mesének szép a vége,
így lesz a szív elesége:
Elraktam a zsebembe,
most jutottak eszembe,
hadd javítsam szád ízét,
fogadd zsebem smarties-ét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-01-02 17:50:28
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-02 17:50:28
