Végh Tamás : A 118. év

Várjuk jelentkezéseteket a XI. Hajdúböszörményi Írótáborba!
Több jelentkező esetén a főszerkesztő választja ki a két résztvevőt.
 
2836 szerző 38086 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

lengyel attila
  Az építmény
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Ex nihilo
Busznyák Imre: messzire mennék
Kiss-Teleki Rita: nagyító
Bara Anna: álomtalan
Albert Zsolt: Tűzszünet másodszor
Kiss-Teleki Rita: Mást lát
Bártfai Attila Márk: Hokuszai öreg tigrise a hóban
Bara Anna: acélmezők
Tóth János Janus: ha az ember (reflexvers)
Szilasi katalin: Spenót tükörtojással
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 2 órája
Zsolt Szakállas 3 órája
Kocsis Nóra 4 órája
DOKK_FAQ 5 órája
Farkas György 6 órája
Nagyító 6 órája
Kosztolányi Mária 7 órája
Szilágyi Erzsébet 9 órája
Tóth Gabriella 10 órája
Bátai Tibor 23 órája
Albert Zsolt 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Markovics Anita 6 napja
Gyors & Gyilkos 6 napja
Kiss-Teleki Rita 12 napja
Bártfai Attila Márk 12 napja
Tóth János Janus 14 napja
Maretics Erika 15 napja
Busznyák Imre 17 napja
Szilasi katalin 18 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 17 perce
hozzá lehet szólni 1 órája
mix 3 órája
Más, és mégis ugyanaz 5 órája
ELKÉPZELHETŐ 8 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 20 órája
Játék backstage 1 napja
feljegyzések az életemről 1 napja
K.Mária 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 2 napja
Baltazar 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Etzel Mark Bartfelder 3 napja
Gyurcsi 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
A 118. év

Kenyeres pajtásomnak




Hány feledett, hátravetett adventi évtized
nyoma sápad már a hátunk mögött, kenyeres?
Sorsunk Istene kegyes, még lépést tart velünk,
reményeink változó holdjai felett, s nem feled.

Múltba szédült évek emlékmalmai zakatolnak
bennünk, s őrlik monoton jelenünket tovább.
Kéreg a kézen, kéz a kenyéren, szakadatlan
hullik az élet: s tenyerünkben alszik az ének.

Időtlen huzatban menetelve, magamat a szóhoz
szelídítve, e megszentelt, kiengesztelő pillanat
röptét figyelem, ott már szabad vagyok, s érzem:
mindenhez milyen kevés kell, hogy igaz legyen.

Rongyos napok szaladnak, tépett láncú bolondok
kara zeng az utcán, s rád már nem figyel a jóság.
Januári a lélek, csönd-ködök árján ring az enyészet,
s te mennél nagyon innen, elmenekülne a szíved.  

Mi az mégis, mi maradni késztet itt, hol nekünk
most sem babér, sem igaz remény nem terem?
Meddig még, kenyeres?! Kérdezem ezerszer,
fel az égre tekintve, roskadozó őrhelyemen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-18 21:27:09
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-18 21:27:09


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-07-03 18:51   Napló: Hetedíziglen
2022-07-03 18:07   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-03 16:34   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-03 16:26   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2022-07-03 16:23   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2022-07-03 16:03   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-03 16:03   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-03 15:43   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-03 15:34   Napló: mix
2022-07-03 15:27   új fórumbejegyzés: Zsolt Szakállas