Végh Tamás : A 118. év

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38804 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Filip Tamás: Egy nap
Filip Tamás: Ne így
Filip Tamás: Másik ég alatt
Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
FRISS FÓRUMOK

Ocsovai Ferenc 25 perce
Filip Tamás 3 napja
Vadas Tibor 4 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Tóth János Janus 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Valyon László 11 napja
Gyors & Gyilkos 13 napja
Francesco de Orellana 14 napja
Pálóczi Antal 17 napja
Cservinka Dávid 17 napja
Szilasi Katalin 19 napja
Szakállas Zsolt 21 napja
Vasi Ferenc Zoltán 23 napja
Bátai Tibor 24 napja
Farkas György 27 napja
Zsolt Szakállas 35 napja
Serfőző Attila 38 napja
Gyurcsi - Zalán György 44 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 13 órája
mix 20 órája
az univerzum szélén 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Zúzmara 2 napja
fiaiéi 3 napja
Gyurcsi 5 napja
nélküled 6 napja
Baltazar 8 napja
Paricska. Életmű 14 napja
négysorosok 15 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 16 napja
Janus naplója 16 napja
Játék backstage 16 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
A 118. év

Kenyeres pajtásomnak




Hány feledett, hátravetett adventi évtized
nyoma sápad már a hátunk mögött, kenyeres?
Sorsunk Istene kegyes, még lépést tart velünk,
reményeink változó holdjai felett, s nem feled.

Múltba szédült évek emlékmalmai zakatolnak
bennünk, s őrlik monoton jelenünket tovább.
Kéreg a kézen, kéz a kenyéren, szakadatlan
hullik az élet: s tenyerünkben alszik az ének.

Időtlen huzatban menetelve, magamat a szóhoz
szelídítve, e megszentelt, kiengesztelő pillanat
röptét figyelem, ott már szabad vagyok, s érzem:
mindenhez milyen kevés kell, hogy igaz legyen.

Rongyos napok szaladnak, tépett láncú bolondok
kara zeng az utcán, s rád már nem figyel a jóság.
Januári a lélek, csönd-ködök árján ring az enyészet,
s te mennél nagyon innen, elmenekülne a szíved.  

Mi az mégis, mi maradni késztet itt, hol nekünk
most sem babér, sem igaz remény nem terem?
Meddig még, kenyeres?! Kérdezem ezerszer,
fel az égre tekintve, roskadozó őrhelyemen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-18 21:27:09
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-18 21:27:09


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-21 20:22   Napló: Bátai Tibor
2024-07-21 12:57   Napló: mix
2024-07-21 11:10       ÚJ bírálandokk-VERS: Valyon László Új Herosztratoszok
2024-07-20 18:38   Napló: az univerzum szélén
2024-07-20 11:57   Napló: A vádlottak padján
2024-07-20 09:45   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2024-07-20 01:59   Napló: Zúzmara
2024-07-19 22:07   Napló: Bátai Tibor
2024-07-19 10:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Serfőző Attila Pandemonium /a pokol elszabadult/
2024-07-19 10:05   Napló: A vádlottak padján