kárhozat

tejfölös poharába reggelente
újra nem dobni semmit
kikerülve, görbedve összébb
vállak közé a fej
- már megint, a kurva életbe
nem adok, nincs - sziszegve
szaporázni a villamosig
azt kántálja, éhes vagyok, segítsenek, kérem
rossz a lába

egyre kisebbé válni
naponta zsugorítom a látást, a folyamat
nem tökéletes, hallani hallok, de a tenyerem
az orrom elé kaphatom, vagy
nem veszek levegőt
egy darabig

az aluljáró lépcsőjéről bukott le
az ezt követő napok
valamelyikén a másik
vagy ugyanaz
arccal a betonra simulva
mellette mankója, katonás
rendben, a karok is
szorosan a testhez
eltűnődtem
miféle párhuzam ez
feküdt a hasán
nem mozdult
én sem mozdultam
hívták a mentőt

gondolhatnék azokra is
kiknek egész napja
kiszolgált babakocsikban telik
a kocsmák előtt
állomásokon
a fény ellen
pelenka vagy függönydarab véd
alatta biztosan tejszag
legyek sem csípnek
amúgy meg tél van
otthon hideg
vajon ők még illatosak
így az elején

magamon pár csepp
valódi parfümmel segítek









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-11 19:20:54
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-11 19:20:54