KÍN KORMOZTA

rég elfelejtettük már, miképp kell hipót önteni a krampuszokra,
s vesztes generációnk nem tűri az ekcéma zsugorítását, kopírozásunk félti a fejlécet,
s gyártási számunk rögvest tetvészkedni kezd az elsöprő forgalomban,
nincs kedvünk tüzeskedni, helyette
vakondokokat lakoltatunk ki,
zászlófelvonónk, mely nem képes uralkodni magán, állandóan almát
hámoz,
nem lehet csak úgy számokat kivonni a légből, ezt támasztja alá
inaktív kalkulátorunk is,
messzire lő rangadónk, s mi az eltángált betűkolosszusok sokfazonú exportjával
foglalkozunk,
párduchoz kötözötten, a zsoldos hadseregbe éket verve
nincs térerőnk, mert a hárpiák keresztmetszetét ránk aggatták az eleven vasreszelékek,
miféle szalámi-hurkok tekeredhettek a kezünkre, hogy a deviáns csokrot képtelenek
vagyunk átnyújtani kedvesünknek,
milyenek leszünk, ha már nem a fékezőerő száll ringbe hullazsákunk cipzárjáért,
nem tudjuk megmakacsolni magunkat a változás érdekében, mint ahogy
arról sincs fogalmunk, hogy a korszakok miért henyélnek, s a valódi
ikon miért vegetáriánus,
lefelé fordított márkajelzéseinket ördögcsáklya vigyázza, őrjöngésünkben fenyíték-fogatokat
görgetünk,
így a témazáró riasztás mocsarába süllyed
sárkányos krikettünk,
s túljutva minden illendőségen, egyre fogyó határozottságunk
intelem a folklórdesszertnek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-12 12:06:45
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-12 12:06:45