|
üres vagyok. egy széken
ülök. nemsokára elszenesedhetek,
azt hiszem. színes
szén, vagy színtelen. elég.
van ágyam, néhány metaforám,
és időm, ha képzelődök.
az ágyamhoz közel van egy
kályha is. benne valami ég.
üres vagyok. lehetőség már
nem vagyok. szótáraim vannak,
mégsem értek meg
bizonyos szavakat.
különböző növények
élhetnének velem, de nem. inkább
a por. nem csalódom. benne
soha. valami lélegezne.
nyakonöntöm magam. egész
éjjel esik. már órák óta.
sötét szél fúj, hallom. megértem,
amit mond, bár nem kellene.
üres és tárgyilagos vagyok.
tudom, amit éreznem kell.
olyan lassan mozog a függöny.
mintha sejtene valamit.
a falamra majdnem festettem,
aztán mégsem. örökszoba.
örökzöld fal. két ablak.
rögzített alap. festhettem volna.
vannak premisszáim, voltak
igényeim. azt hiszem, néha
többet kérhettem volna a szobától.
érzem, tudok, érzek, tudom.
precíz vagyok. precízen üres.
gondolkodóba ejt egy hang.
hang kintről, ritkán bentről.
sétálgatok precíz vonalak mentén.
éhes vagyok, amikor nyitva van
a szemem. pedig nem látok.
semmi izgatót. de éhes vagyok.
nem találtam még okot, miért.
meghat, ha valaki nem menekül
el tőlem, pedig senkim sincs.
nehéz elfogadni, de olykor egészen
labilis vagyok. olyankor aludnék.
határozatlan vagyok. határozottan
érzem. biztos vagyok benne.
teljesen meggyőzött határozatlanságom,
önmagamat ismétlem.
talán túl sok minden érdekelt.
megszülettem, mint szükség.
valami bolyong azóta.
szeretném, ha lenne őrangyalom.
valami éteri hiányzik. élek, élek,
csak. valami éteri lélegezzen
mellettem. kozmikus szelek
és fények. ragadozó tűztestek.
könnyebb az érzelmeket érinteni,
de nehéz a teremtés. a szelídítés.
mi lesz, ha véletlenül szerelmes
leszek. mi lesz, ha nem lesz
őrangyalom. vagy ha lesz, idegen
nyelven beszél majd hozzám.
profán szoba, örökszoba. minden
átlátszó, csak maguk a falak
nem. arcok buknak fel. öröktenger.
csontig lapoztam önmagam.
gondoltam, elmondhatom
valakinek, amit ott találtam.
örökszobám van. örökfalak.
olyan korrekt minden körülöttem.
piszkosul korrekt, ártatlanul
éhező. rám várnak, vért
nem adok, pedig feladatom.
üresség. néha ezt gondolom,
néha amazt. állatnak lenni milyen
lehet, kérdezem alvás közben.
túl magas a sebesség. így
végtelenül kicsi, láthatatlan,
tömör, veszélyes leszek.
nem létezhet egyszerre idő és tér.
néha elképzelem, hogy vannak
szükségleteim, de elmenekülnek
tőlem. az elképzelések.
közölték velem az ösztönöket.
üres vagyok, aludnom kellene.
holnap kedvem támad valamire.
fekete lyuk. nem hal, nem él.
csak kap. megtalál, aztán becsap.
|
