A magyar zászlót megénekelő népnemzeti magyar költészet a magyar múltból napjainkig

1.
Sumér volt az apám, anyám,
De én magyar leszek,
Kiégetett agyagtáblán
Ím nektek üzenek.
Matyómintás Gilgamesnek
Pulikutya őrzi nyáját,
Tulipános ládájában
Tartya rokolyáját.

Mezopotámia földje
Gémeskúttal telis-tele.
A zászlónk, s a nyélnek teste
Piros, fehér, zöldre festve.

Lám a magyar sohase, nem
Téveszthető össze mással,
A napnál is világosabb,
Itt áll ékes ékírással.

A két népség nem akárki,
Sumér, magyar dve bratanki!


2.
Mi a sztyeppén nyargalászunk,
Sokat mozgunk, így nem fázunk.

Nyilazgatunk, ordibálunk,
Nőt rabolunk, odébbállunk.

Mindent lopunk, amit látunk.
Ebből élünk, lovon hálunk.

Megdúljuk az összes népet,
Megdugjuk az összes némbert.

A fejekbe vágunk léket,
Felperzseljük a vidéket.

Piros, fehér, zöld a színünk,
Meglehetős rossz a hírünk.


3.
Mint a piros gyöngyvirágnak,
Mit besenyő férgek rágnak,
Mint haragos turul szemnek
Olyan színű a zászlónk fent.

Mint szigeti Margit lelke,
Mint szűz menyasszonyi kelme,
Középszíne mint a hónak,
Mint a szőre tök ősz lónak.

Mint éretlen csodaszarvas,
Mint a zöldre festett kardvas,
Mint térképen az Alföld,
A zászlónknak alja zöld.


4.
Kék a kökény, meg recece,
De nem a zászló teteje.
Mert annak piros a színe,
Mint a kisbírónknak feje.

Zászlóközép hófehér, sej!
Mint a frissen fejt kecsketej.

Nem jártunk mi iskolába,
Pórnép vagyunk mostanában.
Az agyunkban lila köd ül,
Báván fekszünk a tűz körül.

De azt tuggyuk itten falun:
Zöld színű a zászló alul.  


5.
Török álgyú mérföldre hord,
Miénk sokkal messzebb.
A töröknek lófarka van,
Nekem saját és szebb!

Ébren várunk végvárunkban,
Erőt érzünk a karunkban.
Védem a zászlónkat,
S megetetem lónkat.

Kirohantunk a várból,
Nem találok vissza.
Ezért biztos meg fog róni
A hős Bornemissza.

Ellőtték a fél lábamat,
Nem szorít a csizma.
Mint a veréb, ugrándozva
Megyek a lagziba.


6.
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja.
Elég volt már, fulladozom tőle,
El is megyek csatába előle.

A kezemben lobogó leng büszkén,              
Mint a bibe tavaszi ribiszkén.
Piros, fehér, zöld szín van ráhúzva.            
Tetű osztrák, szemét, kurva muszka!


7.    
Háromszínű magyar zászló, jaj de szép!
Talán bizony kisangyalok festették.
Tűzzük ki hát nyakra-főre sebesen
Falra, fára, gomblyukakba lelkesen.

Magyar virtus, magyar narancs, magyar szó,
Magyar puszta, télen hull a magyar hó.
Magyar vadkan, magyar agyar Gemencen,
Magyar fiúk rúgják a bőrt a gyepen.

Magyar nóta, magyar ugar, magyar por,
Magyar vizsla, Magyar Bálint, magyar bor.

Magyar itt a disznótoros tál,
Magyar volt a szalagtűző bál,
S az orfűi vidám tábor,
Éljen soká Jáki Gábor!


(Barátomnak, Jáki Gábornak)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-05 14:21:57
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-05 14:21:57