Egy adag gyerek rendel (változat)

Megboldogult lánykoromban egyszer sem
tudott megijeszteni az élet. Nagyokat
kortyoltam a kocsmában egy-egy vadabb éjszakán
merengve, majd laza izmokkal, incselkedőn, már-már
nevetve vártam a kórházban az esemény utáni tablettámra.

Majd, ráérek még, ha 26 leszek!

A másnapokról csak annyit tudtam, hogy
nem érdekel. Irányítson más, aki akar!
Szolgálja ki a család érdekét a nyári villám!
Csak engem hagyjanak úgy élni, ahogy jólesik!
Ha eljön az ideje,

úgy 28 körül, akkor esetleg megeshetek.

Öreges szégyennel bevallom, betöltöttem a kritikust.
Néha állok a tükör előtt, a párom szerint tökéletes
melleimet emelgetve, azt mondogatva: 18, 28, 18, 28…
És még hol van a gyerek!?
Tényleg! Hol van a gyerek?

18, 26, 28… Mintha lottóznék!

Közben találtam új állást.
Az első évben bedolgozom magam, a másodikban
rutinra teszek szert, a harmadikban finomítok majd a módszereimen.
Addig pedig, hiszen optimista lennék, vagy mifene,
továbbra is játszani fogok a szerencsémmel.

1, 2, 3, 18, 26, 28

És persze nyerek!
Akkor majd semmitől sem félve a világon,
új ruha-cipőben betipegek az étterembe, és széles
mosollyal az arcomon hangosan, hogy mindenki jól hallja,
azt mondom majd:

Főúr! Egy adag gyerek rendel!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-13 09:51:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-13 10:32:36