életrajz

Valamikor ezerkilenszáznegyvenhét őszén eldőlt,
hogy megszületek és nem zigótaként végzem
egy unott s már impotens nőgyógyász spatuláján, hogy
aztán gázolajjal lelocsoljanak egy koszos tepsiben,
belekeverve a csonkolások égetni szánt maradványaiba.

Kilóra mértek ki, úgy véresen üvöltve ötöt nyomtam,
anyám velem üvöltött, ő a fájdalomtól, szétszaggattam,
kínjában üvöltött, sose bocsájtotta meg, aztán mégis
felnőttem, ítélje meg az ég, hogy ember lettem-e,
vagy maradtam egy evolúciós félkész termék,
mit Istennek már nincs kedve befejezni.

A kartográfia rajzolt körbe, s lettem polgára
- minek is? - már régóta nem tudom követni
a történelemhamisítás új és új oldalait,
de nem is érdekel, a gumibot suhogó hangját
ott a Petőfi szobor árnyékában még ma is hallom,
s érzem a kékparoli verte hurkákat -
de ma már nincs "tettleg", némán öl a politika.

Extrém koktél lett a létezés,
Freddy Mercury mássága mellbe vágott,
vissza a Hey Judy-hoz?..vagy Németh Lehelhez?..
vagy legyen a house? Na, nem.
Soha nem ismerkedtem a kábítással, se por, se más,
kábítottam én önmagam, míg bele nem szédültem egy
olyan álomvilágba, miből nem létezik soha kilépés.

Nem érdekel, merre indul a mozgólépcső velem,
lehet az Istenek is saját zsebre dolgoznak
- korrupciós mennyország-pokol maffia -,
nem számít: ha felfelé indul a kattogás,
akkor Isten leszek, ha lemegyünk a mélybe,
reszkessen a Pokol minden ördöge.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-27 13:11:25
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-27 13:14:22