Tavaszi haikuk



Akác virágba
bomló végtelen azúr,
szárba szállt az Úr.

Macskát veri láz,
bodza oldja illatát,
s egyik másikát.

Rétre csal szellő,
borzolt idegünk ernyőz.
,,De szép: nincs felhő!"

Langy erő övez,
tavasz nedvekkel terhes,
harangszó teljes.

Fecske haza tér,
öröme csapongó légy,
dögre járó lét.

Kérész szirmú szél,
gyöngyözve tófelszínt ér,
a mélység tükrén.

Zápor zöld vetés,
mit kényszerül hajt magház,
gerle füttyent rá!

Szoba szögletes
távlat,tű lepkeszárnyban,
gyöngyharmat kerek.

Barka-hajnalba
éledő világosság,
kora' kikelet.

Méhek zöngése,
virág-telt ág zengése;
lenn fűrész sikít!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-07 10:55:46
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-07 10:55:46