Hajában sárga lepkék

Hajában virág helyett sárga lepkék,
mellén a hivatásos álmodozók
láthatatlan érdemkeresztje, hiába
keresi a helyet, ahol végre önmaga
lehetne, valakinek mindig láb alatt
lesz, ezt be kell látnia, mint ahogyan
azt is, hogy ha akarna, sem tudna
lemondani a szerepről, amelyben
arra kényszerül, hogy naponta
legalább egy gazdátlan örömöt
örökbe fogadjon kikötések nélkül.

Pálcikaemberekkel vitatkozik. Úgy
tesz, mintha nem zavarná, hogy csak
arra kíváncsiak, dugott-e már aznap.
A lineáris ellentéte nem a ciklikus,
hanem a felhőszerű, vágják a fejéhez
minden egyes alkalommal, amikor
bizonyos kérdésekre nem úgy reagál,
ahogyan ők szeretnék, és szavaik,
mint a falhoz hajított kés, lepattannak
róla. Semmi baj. Csak a bőre ne

hámlana jobban, mint a vakolat
a házban, amely, úgy látszik, együtt
fog megöregedni vele. Vállai korhadt
gerendák, erei kitágult vízcsövek,
szemében kiégett villanykörték.
A keze még lát. Hiába keresi a helyet,
ahol egyszer majd önmaga lehet.
Felemelt karral, mint a Száz év
magány-ban Ursula, meg kell
tanulnia eligazodni a sötétben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-04 22:36:57
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-04 22:36:57