A giccs

A történet úgy kezdődött,
hogy a fiam barátai
lomtalanítottak egy
babakocsiban ülő játékbabát.
Tetoválták,
kiszúrták az egyik szemét
és betolták a kertünkbe.
A fiamnak szánták.
Abszurd skicc volt.
Én találtam meg.
Sírógörcsöt kaptam,
mert egy baba hihető.
Igazi csecsemőarccal.
Nyugtattak.
Csak vicc ez.
Meg is nyugodtam.
De nem felejtettem el.
Azóta a férjem
performanszot csinált belőle.
Ott lakik a fenyőfánkon
egy kisbaba feje, keze.
És nem engedi, hogy szépnek lássam.
A félelmeinket szimbolizálja.
Mindet akár.
Beleértve a giccset is,
ami nagyon is valóságos.
Semmi köze a hazugsághoz.
A giccs csendes őrült.
Nem akar manipulálni.
Ártalmatlan.
Ha úgy tetszik,
egy szép nő,
és a naplemente ér annyit,
mint egy eredeti gondolat.
A napjaink része.
Ezért békét kötöttem vele,
mint a játékbaba feje -
a kertünkben élő fenyőfával.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-26 18:34:58
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-27 13:34:51