Kilép Önmagába vissza


                        
                                      „a sarkon túl nyár van”
                                        – Tisztelettel Cz-nak –


Van az a pont
ami nincs Soha nem volt
Mégis
egy láthatatlan kéz körbe
rajzolta

Már megint Még mindig

most is ugyanúgy elakad
akaratlanul megtorpan ott
Belül szorong magába szűkül
Gyökeret ereszt és

Lassú játékba kezd

Lehunyja szemét Kizár
minden zavaró tényezőt
Héjon túl nem lát Tehát
befelé figyel

Nézi a nagy tavat

A feszített felszín csillogó
vibrálása alig észlelhető
rezdülései elkápráztatják
Borzongás fut végig
gerince mentén Megremeg

Érzi ahogy

tetőtől talpig át meg átjárja
testét valami furcsán
gyönyörű kín
valami soha nem tapasztalt
fájdalmas kéj

Sarkára áll

Szűnik görcsös ragaszkodása
Elengedi magát Teljesen
lelazul Lép

Ösztönös mozdulattal
rugaszkodik el Belevész a
tükröződésbe

Minden a helyére kerül –








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-08 18:52:25
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-08 18:52:25