Keresés
Először csak a csend tűnt fel,
A megszokott otthonos zajok hiánya.
A tevés-vevés, motoszkálás meghitt háttere.
Azt hittem csak pár napra utaztál el,
de azt nem, hogy itthagysz mindent.
Egy hét után már nyugtalanság fogott el
és elindultam, hogy megkeresselek.
Lestem, hátha feltűnsz az utcán, a boltban,
vagy a könyvtárban talán.
Vártam, hátha feldereng
kéznyomod egy ház falán.
Kutattam utánad sétányokon,
parkokban, tereken.
Bolyongtam elhagyott
kültelki roncsok között
és nagyvárosok lüktető zajában.
Kerestem arcodat
buszon és villamoson,
Megfakult, viharvert plakátokon.
Hosszú volt az út.
Már egy év eltelt
vagy több is talán.
Aztán megkérdeztem a szomszédokat
ismerősöket is,
akik állíották, hogy te
mindvégig itt voltál.
Rendszeresen látták
az ablakban esténként
feltűnni alakod
és a boltban is szokás szerint
találkoztak veled.
Ez szíven ütött.
Úgylátszik csak én
veszítettelek el.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-08-27 18:39:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 18:45:27
