Farkast kiáltva
Leestem az ágyról felpúpozott
matrachalom magányából nem
tudom válaszoltam fiaim kutakodó
kérdéseire már egy hete vándorlok
éjjeli útra kelnek a lábaim hánykolódom
az összetolt heverőkön hajnalban történt
hívtam őket tudtam hogy jönnek egy
szavamra mindig önző vagyok és öreg
de még élek kiált bennem egy hang
kontroll nélkül üvölt megbántva azokat
kiket nem kéne karácsonykor főleg nem
igazából fittyet hányok az illemre és
tapintatra ego van csak az létezik
hisz már említettem öreg és
önző vagyok igaz de ennek nem kéne
így lennie mégis így van...miattam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-12-31 09:43:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-31 09:43:32
