Erdei esküvő



Egér Elek házasodik,
Hű párjára rátalált.
Izgatottan készülődik,
Szíve csak úgy kalapál.

Gyönyörű lett a menyasszony,
Fején virágkoszorú.
Hat pillangó viszi fátylát,
Arca mégis szomorú.

Elköltözik szüleitől,
Holnaptól már mással él.
Milyen lesz az asszony élet,
Ettől most még kicsit fél.

Egér asszonynál a mécses,
Hamarosan eltörik.
Meghatottan mondogatja,
Lánya fejét bekötik.

Nyúlné asszony a főszakács,
Ő az ételért felel.
Sün Sámuel szakácssegéd,
Éppen hagymát szeletel.

Cincér Cecil ő a vőfély,
Hangja kicsit reszelős,
Hogy a hangulat jó legyen,
Ő lesz ma a felelős.

Itt van végre megérkezett!
Ujjong a sok nyuszilány.
A lagziban híres- neves
Tücsök Tódor muzsikál.

Izgatottan szól a vőfély,
Történt egy kis galiba:
Hiányzik még a díszvendég,
A hétpettyes katica.

Mindeközben egymagában,
Búsul szegény katica,
Nem érti, hogy miért csak őt,
Nem hívták a lagziba.

Otthon van és unalmában,
Fényesíti pöttyeit,
Bánatában hagymahéjjal,
Törölgeti könnyeit.

Bagoly Bertold az öreg bölcs,
Mondja: az is meglehet,
Kézbesítéskor valahogy,
A meghívó elveszett.

Teknős Tódor oda battyog,
Nos, kérem az meglehet.
Mikor mentem át a hídon,
Egy a patakba esett.

Úgy gondoltam, olyan sok van,
Fel sem tűnik az az egy.
Nagyon restellem a dolgot,
De már bizony megesett.

Maga indul az ifjú pár
Orvosolni a hibát.
Kedves szóval invitálják,
Piros szárnyú Katicát.

Helyrehozták hát a hibát,
Sajnálják, hogy megesett.
Végre együtt minden vendég,
Indulhat a nászmenet.

Megesküdött a jegyespár,
Mától férj és feleség.
Közös az ágy meg az asztal,
És rajta az eleség.

Kellőképpen megéheztek,
Ami persze nem csoda.
Int a vőfély a szakácsnak,
Kezdődjék a vacsora.

Egymás után szolgálják fel,
Mind a pompás étkeket.
Felsorolni nehéz lenne,
Elmondja a képzelet.

Gólya Gerzson kissé feszült,
Mondhatni, hogy ideges.
Kicsit megfájdult a gyomra,
Ezért ő csak csipeget.

Nagyon jó volt minden falat.
Dicsérik a szakácsot.
Nem bírnak már többet enni,
Talán egy kis kalácsot.

Róka Rudolf pincérkedik,
A munkája temérdek.
Szedi lábát ne várjanak
a szomjazó vendégek.

Bolha Bertold cilinderben,
Áll a tisztás közepén,
Elszaval egy nem túl hosszú,
Szívhez szóló költeményt.

Olyan most az egész erdő,
Mint egy színes kavalkád.
Szöcske Szilárd már úgy ugrál,
Elhagyja a kalapját.

Vakond Vencel csak hunyorít,
Hozzá lép egy nyuszilány.
Mire észbe kapna szegény,
Már a táncparketten áll.

Fokozódik a hangulat,
Minden vendég mulat már.
Borz Bendegúz és a párja,
Fergeteges csárdást jár.

Dübörög az egész határ.
Olyan nagy a hangzavar,
Bolha Bertold csak magának,
Még egy verset elszaval.

Hajnal felé jár az idő,
Fáradnak a vendégek,
Tücsök Tódor összepakol
Véget vet a zenének.

Én is voltam a lagziban,
Ezért írtam versemet.
Az is lehet, hogy álmodtam.
Mit gondoltok gyerekek?











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-08 22:03:15
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-08 22:03:15