utazó

szabály szerint öttől
kerekítenek felfelé
már száz éve utazom
amióta az eszemet tudom
vagy régebben
minden egyes éjszaka
máskor alszom
az elejére nem is emlékszem
csak képek
illatok
a félelmek
a csodálkozások
hogy akárhányat léptem
semmi se lett közelebb
se messzebb
a ködben egy lépésnek nincs hossza
csak koppanása
halkul
emlékhangok

bőröndcímkék
segítenek
sok kopott
de még látszik
de sokra már új van ragasztva

egy kopott, de még halványan
félelem
nincs kész a lecke
pedig nem csináltam mást
csak gyerek voltam
vendégek
kirakatcsalád
viselkedj
csak az asztal alatt csípett combon
de ahol a rövidnadrág takarta

egy új címke
félelem
nem tudom mitől
mi helyett voltam mi
de már nem az asztal alatt
nem baj, ha látszik
jó is ha látják
jobban vigyáznak

jönnek új címkék
még nem is voltam ott
de már tudom hogy félni fogok

de kicsit örülök
alig van már hely






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-12 16:05:03
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-12 16:05:03