Száz hét magány
már a toronysilók homlokán reszket
a reggel
kiáltások porral keverednek
kavarodó hátak
remegő csánkok meg-megbotló szaporázása
fülek fülek fülek
torlódó marjaik vagy
a kitörni akarók riadt értelmes szemei
vagy herés lefogottak ordításai
azt hiszik már a fájdalom
de műszercsillanás
de frecskelő hersenések
irgalom ó elevenen boncolt milliók
ha a sikoly már csak úgy erősbödik
hogy bugyborékolva elhal
amint borsózó és elszíneződött
bőrrel rázkódnak az iszonyodó kezekben
vagy a fialtatók bágyadt csendjében
az új patácskák életlüktetése
nyákos elvetemedésük
a kicsusszanó hirtelen-csoda
a lábra állás téveteg igyekezete
meg szalmasustorgás
meg párás halk meleg és szoptatás szaga
vagy senyvesek zaja
tűszúráskori rándulásuk
mimikáik kövülése hullák trágyalés fején
ébren alvó szertári állat tekintetükre légy száll
vagy kényszervágottak bíborkocsonya
rögei: - mert most így élek!
felhőként szakadozik a pára
fel-felporzanak az ostorok
félreugró szökkenő megtorpanó
megiramodó lábak
fülek fülek fülek
egy-egy kigyöngyöző seb az inakon
vizelők sugarában
szivárvány.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A paráznabillegető (Budapest, 2019)
Kiadó: Garbo Kiadó
Feltöltés ideje: 2019-06-11 05:47:13
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-11 05:47:13
