Füstmentes világ - Tünde presszó

Ma már füst sincs, dohányzás csak az utcán,
az ujjak sem szaladnak ütemre a zongorán,
az utolsó konyakos pohár törött fogyóeszköz lett,
ízét sem érzem,gyorsan oldódott a fiatal vérben,

Lánchíd volt, vagy a három csillag virított,
mikor a szőke, vastag ajakra festett felvisított,
pedig csak a térdét masszíroztam, lemondtam
más élményekről, nehezen, de lehalkítottam,
aztán csak az utcán rugdaltam a faleveleket,
nem kellett semmi sem,

a kandeláberek fénye alatt rádöbbentem,
hogy nevére sem emlékezem, akárki volt,
ma már fagylalt kínálja magát az utcára,
benn sütemény hegyek, alkohol-mentes világ,
a régi tündérek csúnya öregasszonyok lettek,
szétolvadt máz alatt romlott semmivé az ifjúság.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-04 11:01:34
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-04 11:02:28