FEKTESSEN A MŰHOLDBA






Fektessen a műholdba, csillámporossá tesz,
a babáim, nem fektettem le időben és ez volt a baj,
mentálisan vagyok függő,
a delfineket alaposan megbúbolom, nincs rám szükség ott, hol a rücskös tapéta
patkót hajt, fapalásttal óvom tőle
a szenzációt,
éljen,
éljen
a saveróziós probléma, s a nyűg, mely ritkán hoz narancsot,
katlanom átláthatatlan,
én átlátszó vagyok és nem bánom, hogy nem lettem démonok klaviatúrája,
mi legyen a neszesszerben, ha nem a herpesz-hólyagocska, ikráit lerakva,
totál beépülve a szalvétákba a döglött balta szentélyéről ábrándozik,
féltékeny vagyok a létidomokon nyargaló szélhámosokra, nem viselek
se szemellenzőt,
se sisakot,
se a fényviszonyok nem ültethetnek mélyre, se a párás vizit, éppen csak rám szakadt
a csillagköd,
avagy a hozsannáknak kisebb lett a reptérszáma,
ja, ja,
felbujtott liftakna, ezentúl teremj mérges gombát, a kondenzcsíkos csákóim veszélyt jelentenek a hozományvadászokra, lám, nem szükséges az összekötözött foglyok
havi ciklusához kétpólusú doromb,
lám, a hebehurgyaság állampolgára a hírfolyamot elgáncsolja,
aki jobban szeret, az improvizál,
a lábam rézsút halad, így a tűsarkú boszorkány rostélyok hibiszkusza,
csak intenem kell és belesimulhatok a heterogén zónákba,
néhanapján tengerekbe törölközöm és kivájom a baglyok szemét
vagy a pajor feltüntette izzó szabványt üldözöm, lélekszakadva.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-09 20:14:05
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-09 20:14:05