Õsz, összeszedem

avart kavarnak a kisrigók
olyan kondérszaga van az egésznek
mélázós idők következnek itten
nyálkás hálókon a régi pókok
lustán és kedvesen kefélnek

ez egy tiszta útszakasz, ide még láb se lép
senki sem jár mostanában erre
berozsdásodott lendkerék

két könyvvel érkeztem haza külörszágból én
az egyik szerelmes, háborús a másik
egyedül voltam, olvasgattam sokat
vonat hozott el mindidáig
nyilván ahogy ültem a kupéban
sokan suttoghatták ezt itt:
„nézd már, arcát félkezébe ejti
úgy néz ki, mint egy hendikem
önfejével videózni látszik -
szívem mit beszélsz nem hiszem
viszont furcsállom benne azt, hogy
se jobbra se balra nem tekint
odakint jókedvvel aratnak
ahol meg ő kinéz, vakablak”

egészen március végétől már közeleg valami felém
szobában ülve várom
egyfolytába’ tévémeccset nézek
gombolgatom a nagykabátom
néha dolgozom
a munka olyan mint a labda ám
pattog, kiszúrom, ellapul
lelkesnek nem mondanám magam
március óta nincs szavam

kiülök a dombtetőre onnan nézek szerteszét
hallgatom a szar zenét

no most várj még
ha pörköltet ennék én kenyérrel
kibelezném a kenyeret
és a héjon által hangtalan
csillogna ez a dal
húsfüst, kimondott szürkeség
és jól érezném magam…

és megállítanék, valakit, az utcán
és kérném, hadd figyeljem őt
titkosügynök-múltam nyitva hagynám
nem firtatnám az őszidőt
hogy tudniillik nekem már vége van
legalábbis a nyárnak
vastag sárga gyapjúzokniban
kocognak mellettem a vágyak
sokat beszélnék neki azt hiszem
és csukva tartanám a két szemem
egyszer csak megszólalna halkan
„na, akkor, ha vége van, mi van”
egyszóval  nem hagyná annyiban

és sokkal ezen események után
tartanék egy perc szünetet
behunyt szemmel lassan
végigsimítanám az ósdi nyugágy
szálkás karfáját
puhán

aztán az alvás
kiálmodom magamból a nyarat, a nyárt
ébredés leginkább alkonyattal
mikor kedvenc színeim mint a kutyák
egymás sebeit ugye

végül is kint ülnék, igen, a kertben
ott volna vélem a kedvesem
uborkát hámoznánk és az ujjaink
redői közt megülne a zöld
földerítetlen földekről mesélnék neki
ő meg mintha térképet, térképet, igen
rámterítené enmagát
hogyugyanis érti, hogy mit szeretnék tőle
ebben a nagyon szép őszi kertben
ahol úgy csillog a lekapcsolt idő
mint kertitörpék bogaraktól belakott
szemüregszakadéka
ráadásul este lesz, jó hűvös
ma még maradjunk, jó? még ma






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.