Az ember úgy fáj a Földnek
Állatok szembogarában
nézd egyszer meg magad,
hogy azt hidd: - nem lenni -
nincs is! (saját)
Már negyedik napja járom a pusztát
hálózsákkal, növényhatározóval,
hogy beszélhessek erről Neked,
ki át nem lépnéd a margók fonalát.
Már első nap nagyseggű németek értek be
sárosan és kimerülten, rosszul nyergelt lovakon,
délutánonként rendesen elvert az eső,
éjjelenként fáztam, és mégsem ez a fontos,
hanem a - reggel színű - reggelek, amiket
bérelt kancám hátáról láttam:
mert közeleg immár a növények
és az állatok feltámadásának ideje.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A paráznabillegető ( Budapest, 2019)
Kiadó: Garbo kiadó
Feltöltés ideje: 2019-08-12 21:10:46
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-12 21:10:46
