TALÁN AZ OVÁCIÓ szürrealista kispróza

Te pajkos vakfolt,
vitorláid szétmállottak és nincs hová becsapódj.
Intő szavaim serege megörökli
a csámcsogásod,
elérted, hogy fényezésre autószalonba járjanak az óvodások, abbamaradó szirted
mutatod a bányászlámpának,
hogy az amulettek kifőzdéjét végérvényesen elkerülhesd.
Kit érdekel ez; amíg mi a faggyal bíbelődünk, te össze-vissza hajlongsz,
ó, te pajkos vakfolt, a klasszikus desszert főkönyvét visszatereled
a borjakhoz,
s hordót döngetsz ott, hol birkózásra hajlamos a regimentet sarjasztó.
Mindezt hiába,
alacsony felhőid a visszalényegülés képletei maradnak,
nem vársz te senkit; aranybányádban a triót kárpitos megszállókkal helyettesíted,
nem vársz te semmit; síró reszelőid vásári panoptikuma behódol
a hamvvedernek,
a mozgó farúd forradásai megízlelik a verítékedet
és kiköpik, szentjeidnek leszakadt a glóriájuk, s így nem lesz,
aki vigyázzon rád.
Mondd, mi lesz veled, révkalauzt játszol ott, hol felüti fejét a hontalanság,
nem maradt más hátra, nézz hátra a Holdra,
elnyűhetetlen réteg takarja, s miattad, a stilizált bilincsek túlnemesített emlékeire iszalagot fon most, s miattad,
te pajkos vakfolt, moszkitóhálóba csavarodsz, ha a szügy kettéválik
és meglengeted fejed felett a velőtlen nyár
süket bozontját, mintha egymásba torkolló elixírekkel hurráznál
együtt.
Ne törd magad, a lángokból okulva ne ítéld sorvadásra
a ruganyos uszályt
és ne nevesd ki soha a szamarat csúfító kacabajkát;
Feketébe hajló vakondtúrása felfortyan a tündéri hátraarcban,
te pajkos vakfolt, maradj hozzánk hű mindig, hidd el, érdemes, zsörtölődő szalma
olimpikonja keresztezze rőt mérföldköveidet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-30 10:40:53
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-30 10:40:53