A búzaszem panasza

Aranyszínű történetem
száműzött dalokból ismerhetem.
Szó-érintés volt a szépem,
élet szó simult rám a vetésen,
áldott szó a mindennapban,
kenyér voltam az Isten-addban.

Kenyeres pajtásom a búzavirág,
mikor az ég a pipacs színévé vált
könnyharmat felhőknek kéklett.
Én a napnak bontottam szőke igéket.

Tisza parti rónaságom aranyhaja,
szellő szerette szőkeségem,
kalászba szült árvaságom,
szétterült mindenütt a tájon,
a Tisza-Duna közén, azon is túl,
a kovász lankájú hegyekig,
és tárogatóval szálakra bontva
tért száműzött árva sóhajokba
szülőföldről az anyaföldekig.

Rég volt. Régen. Rég.
Ma itt vagyok pelyvaként.  
  








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.