ELŐESTE

Tavaszi nagytakarítás a szívekben,
előkerülnek lábak, oldalak,
felfénylenek tiltott glóriák,
csodát tesznek megfáradt ikonok.
A készület napja van.

Forró, mély voltál, zöld,
tiszta és oly igaz,
annyira   H I H E T Ő
– tenger, ég szava,
július mosolya –,
magas, hűs Zsuzsa, te…
Hol suhog hajad savanyú bronza,
hol hullanak tátika-szirmaid,
hol nyújtózik zöldessárga álmod?

Előkerülsz lejárt filmplakátok mögül,
orgonalevelet szórsz a szélbe;
előkerülsz, kamaszkorom utolsó szerelme,
mert mi néztünk először egymás szemébe.

Megtalállak feszítetlen,
hószín gyolcsban mezítelen,
szűz mosolyod csókolatlan.
puding-melled kóstolatlan.

Megfürdetlek becéző napsugárban, mert
ezentúl Te állsz ott dáliákkal
ágaskodó időtlen időkben,
Eper és vér-köntösödben,
AMO-kezedben kölyökmacskád,
és hajad savanyú bronza
július-glóriámmal ékes.

Ezentúl miattad szorul
minden ököl, minden torok,
miattad rebbennek sólymaim:

Va, pensiero, sull'ali dorate;
va, ti posa sui clivi, sui colli,

Zsuzska, dolcissima mia,
io sono innamorato di te!

Prenditi un abbraccione
dal tuo Gabriel! A rivederci!...

Csókod őrzöm bal szájzugomban…
(ma is…) a készület napja van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Füstjelek (Budapest, 2019)
Kiadó: ASKM
Feltöltés ideje: 2019-11-02 12:06:59
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-02 12:06:59