szagok, illatok, jég+verés.

emlékszem az alkonyatok szagára
jázminok és tehénylepények illatoztak
a szellőzködő lágy melegben

ment le a nap jött haza a csorda

mamáék tehene a Bözsi
(talán így hívták)
meg-megállt útközben
a házak mellett az árokszélen
ízletesebbre nőtt a lóhere
mint kint a lerágcsált mezőn

a kerítéseken áthajló ágakon
is mindig talált magának Bözsi
annyi ropogtatni valót amibe
bele tudott feledkezni

de végül mindig megérkezett

ahogy mi gyerekek is csapatostul
majd külön-külön az iskolából
koraősszel vagy nyár elején
amikor muszáj minden árkot átugrani
leszaladni a domboldalon:
ki ér le hamarabb

télen a nádasok jegén
kellett mindenáron csúszkálni
volt aki térdig beszakadt
ha nem volt elég erős a jég
vagy ha a melegedés miatt
túlságosan elvékonyodott.

egyszer épp délutánosok voltunk
amikor egy órával hamarabb elindultam
az iskolába hogy beállhassak én is
a többiek közé csúszkálni

beszakadtam

csuromvizes csizmával ültem végig az órákat
töri volt aznap matek és kémia
talán énekóra is

apám nádvesszővel a kezében várt rám este
azzal verte el mindkét lábszáramat

máig nem tudom ki árulhatott be










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-11-06 14:41:33
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-06 15:07:37