Értelmezz!és

seszínű,
tisztalappal kezdte el.
(nagy semmiség!? ugyan,
kit érdekel!? - nefelejcs
betűk szegjék körbe,
a talált portrét!-) S egy fű-
-zöld tér képén, púder
porba rótta végül az
élet a rajzot. Jaj,

milyen eredeti mű
vész el mindenünnen,
bárkiből, egyfolytában!
Elbőgik magukat
madártalanul a fák; s
habos-lombos, hét-szín
égnek képzelik agyuk
járatlan ágbogát.

Összegyűr a zivatar,
rajzpapírt s homokot.
Ki ne látott volna még
elhasznált homlokot?
Elrontotta legjavát:
a fene tudja, hogy
minek. A sorsban végül
nincsenek se formák,
se színek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-11-25 15:52:06
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-25 15:52:06