menni *

amikor ez a halvány fényű folyosó végig kúszott alattam, éreztem, hogy kiterjedt tér vesz körül, de mintha
farkasvakság vett volna rajtam erőt, csak egy szürkén opálos közeget észleltem. aztán ráébredtem, hogy
körvonalaim eltűntek, pedig érezni véltem minden porcikámat. ettől megemelkedett a pulzusszámom. fagyossá
váltak a pillanatok. távoli, halk zene hangja szűrődött valahonnan. a titokzatos hang egyre közelebbről hallatszott.
közben, a szürke opál előbb fehérré vált, később a napraforgó-sárga néhány árnyalata tűnt fel, és lassan mindent
betöltött. már egészen közelről szólt ez a különös, éteri kórus. lelkemből lassan kiszorultak a kétségek.
végtelen nyugalom áradt szét bennem. nem sokkal később, egy valószínűtlenül széles kapu tárult föl. láttam, ahogy felém
közelít egy vidám, színes alakokból álló forgatag. jókedvű zsivaj hallatszott. eléggé amorfnak tűntek,
inkább látszottak ők tengeri lényeknek, mintsem embernek. csodás színekben pompáztak. egyre közelebb és közelebb
értek,majd egyszeriben felfogtam, hogy nem holmi medúzák tapadókorongjai ők. pezsgés járt keresztül kasul,
és végtelen boldogság töltött el. felismertem őket. ők voltak azok, az enyéim. újra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-03 10:40:21
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-03 10:40:21