B oldal


Megettem, Uram, javát kenyeremnek,
szárazabb lettem, és kisebb vagyok,
piszkál még néha nyila szerelemnek,
de vágyam alá már párnát rakok.

Apró falat csupán, letörheted,
sohasem akadtam fenn  torkokon,
de vulkánok lyuggatták bőrömet,
s pillangó ült álarcként arcomon.

Konok szamárként állok mozdulatlan,
egyet se lépek, csak időm szalad,
kezem fején eresztek gyökeret.

Apámat látom egy-egy mozdulatban,
fehér lepedő, szakadt célszalag,
sóhajtom neved, mint az öregek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-29 10:14:58
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-29 10:14:58