A BOLOND

Ni, ott a bolond,
akit mindenki támad!
Várat épít a skatulyának
és beskatulyázza a várat.

Őrszemnek ott a rézangyal.
Furcsa szerzet, lomha,
szárnyas moly.
Potrohán trónol. Vádakat kohol.

Hozd el a kúttól, mert még beleugrik.
Vészmadár rikolt: a kuvik!
Mákszemből ügyem megalkotom,
jöhettek, elásott csatabárdok!

Ha kéri kezed? Oda ne add!
Ő a távlat…
Kotródj, rongy alázat!

Ha belebotlasz? Emeld fel!
Hálás lesz, meglátod!
Tán örökre elátkoz…

De ne hallgass rá! Hisz bolond?!
Ne higgy neki, harangja érted kong.
Hozzad a hálót! Szép példány, ugye?
Vatelin bélése, kényszere felöltője. –

Az ügyefogyott…
Tükörben próbálja pózait,
itt senki sem látja. Mily prózai!
Egy szavaló elbújhat mellette!

Vastapsot néki!
Rögeszméje karmestere,
téves csókok térítője.
NEVETÉSTŐL FETRENG A KÖZÖNSÉGE!
Azt hinnétek, ettől elpirul…
Még mit nem? Velük virul!
A helyükben ő is ezt tenné:
a varázsigét ágról tördelné.

De nézd a szemét… Bohóc szeme ez.
Benne a fűszálak felegyenesednek,
s a bogarak rájuk térdepelnek. –
Ki az a kovács, ki ott kardot egyenget?!

Senki, senki… Talán Isten,
teremtés közben! Vagy lázálom…
Ég és föld: behatárolt terület.
Csapongó képzelet! –

Életére ne törj. Ne gyötörd,
s feleslegesen se várakoztasd.
Ő, amit megígér,
vedd szava hitelét.

El úgysem késhet,
már mindenhonnan lekésett.
Útja gondosan lehengerelve,
fojtott dühe menhelye ördöge.



1990. május 4.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-15 13:31:41
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-15 13:31:41