ÁLMODÓ VAR szürrealista kispróza

Trojka troszkája, ne hidd, hogy a cserebere fog rajtad.
Beskatulyáztad a megsárgult fényképeket és földöntúli a mosolyod.
Ahol meghiúsulnak a kazamaták rút tervei, te épp ott jelensz meg hirtelen.
Ha egy égő gyufát érintenének hozzád,
lángra kapna hóhérjaid ötvösmunkája.
De te továbbra is bizakodsz:
jegeled a kerámiákat, befolyásolod az erjedést.
Szétlapulnál, mint kivis pizzaszörny, ám a bónuszok törekvése ezt nem engedi.
A szmoghoz jutás képessége a tiéd, ezért bálványoznak a városlakók.
A didergő pólókkal nem számolsz, mert elözönlötték őket a kurzusok.
Óvodás lepényed felőlem akkumulátort is szivárogtathat.
Néha cinikus vagy, ilyenkor lihegsz egy sepregetéstől is.
Ha létezik derengés, - márpedig létezik -, te alászállsz a fenyvesekből és kiszabadítod a mérleg karjait.
A madárinváziót kibírtad, leckéidre a terrakotta cserép felügyel.
Folyton teljesítménykényszerben szenvedsz, az aklok azonban téged is megtréfálnak:
felgyülemlett váltóhibáid kémlelőnyílása azon nyomban összeszűkül a kék sapkák vadonában.
Szőnyegként viselkedsz? Rád rajzanak a mutációk.
Fogalmak hajzatába döföd a távlatot? Az alakváltók cséplőgépjében fennakad
a sztorid.
Azt tanácsolom, térj meg, mivel a viszonteladók nem könyörületesek és rád találják omlasztani
a sátrad. Értékes portékával nem rendelkezel, így hát pukkancsaid
sem sietnek a segítségedre, mikor hálózsákod épp diagramot analizál; inkább leheverednek az utcára, ahol óriási
a forgalom. -
Soha ne engedd, hogy mókusok ugráljanak a hasadon! Fejük lendkerék, lábuk szivarcsonk.
Talán egyszer megérted, a por-visszaállítási mutatók miért oly közömbösek irántad…
Félő, hogy akkor már késő lesz és nem találsz vissza a gyermekkorodhoz, ami szeszélyesebben telt a legreménytelenebb
szerelemnél.
Elfelejtettem megemlíteni, mire vigyázz a leginkább; tudod, a holtpontok személyi igazolványa egy iramban
nő a fűcsomókkal, melyekben könnyen elbotolhatsz.
Viszont, ha felállsz, tiéd lesz a fellobogózott hús és a kard, mely akkor sújt le,
amikor a legkevésbé számítanak rá a városban a locsi-fecsik.
Kétségkívül nagy felelősség hárult rád: el kell kaszálnod a reflexzóna körül őgyelgő
bökkenők nyugtalanító bíráit, vissza kell vásárolnod a törzsvendégek bizalmát,
le kell kotornod az évezredes havat a cseppfolyósságról.
Ne tétovázz hát, s ne fújd fel magad akkorára, mint egy pingvin,
mert a Behemót örökösen lesben áll és megszégyenít!
A vonításnak lehetnek vágyai, neked nem. Csak figyelj még rám utoljára, hadd nyissam fel a szemed;
az apró lépésekkel az a gond, hogy mind csak tünet, mind csak álca. Éppen kigördülni készülő
startvonalaid nem látják el úgyse a tündérszép ingatlanok baját. Pedig érdemes lenne…
Trojka troszkája, tutajos szemeid alá legszívesebben odavarázsolnék egy pár virslit!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-19 08:53:20
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-19 08:53:20