A CSAPONGÓ szürrealista kispróza




Betöröm az orrod, eltátom a szád vagy a gyíkacél pöcökkel vámpirizállak…
Korhű csapongó, ideje lenne, hogy megcsillogtass, ideje lenne, hogy kaspót vágj a fejemhez,
te, karceltávolító továbbképzés, ideje lenne már, hogy a cselgáncshoz folyamodj; a rubrikád túl sok, egyet
le is húzok
belőle, a kézrátételed nem gyógyít meg, homogén mezőidet
tartsd a lengőtőke alá.
Nem tudsz leszokni a szári-csomózásról.
Poénból széttrancsírozod, mi fűtőképtelen, megemelt méltóságod egekkel henyél.
Az üvegtiplik mind betérnek hozzád, mert forró vagy, mint a veszedelem.
Lekötött érdeklődéseid bazára harsonáktól kísérve, kinyílt.
Erszényed, ha megüresedik, bogárhátad gyűrődési
zára, ha felpattan, golyózd ki az ékezeteket!
Tarts bormustrát, szeánszod legyen olyan szintetikus, mint mikor fázik
a műhold-ismertető, mint mikor a polaroidok felpöndörödések közé keverednek. Kupéellenesnek lenni annyi,
mint bekebelezni
a grafikai biennálét; ostorménkűd elszakadt, s te, pipogya bugyor, meglehet, zabos vagy, de gondolj
csak rá, néha előszedegetnek eltörni a szuronyokat,
felváltani a legendákat, egy pohár édes tej a szinkronizálásod.
Nem tébolyod az alvás mellékveséje, nem hámozod csutkáig
a magnéziumsihedereket, a kút, a kút, a kiút és megannyi téblábolás, - a nyertes fotóapparátus torziós ingája ím, újra leng -,
lásd, a böngészőm is rád irányul, mert földönfutóvá
tetted az ikrákat,
mert a törmelékszenzorokat elhajlítottad, mert ketreced az, ami kabinja a sokknak,
mert fogalmad sincs a hanyatlásról, viszont te állsz készenlétben ott,
ahol a multifunkcionális szerszámtalanítás megözvegyül.
Jár neked a gyantázó szellem, soron kívül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-04 16:09:29
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-04 16:09:29