A nagy kékséghez
Mit sírsz, nem tudod te szóval?
Minden szülöttel új mese,
S nem az hazug, kinek szava
Száján, papíron rád mered.
Megölnek, vagy hagyják, meghalj,
Felőled majd szépen szólnak,
Kit se zavar most már lényed,
Visszataláltál atyádhoz.
Hogy szövik a világabroszt,
Sose kopik, mit használnak,
Ennek vacogó testére,
Azt meg őrzi végül álma.
Aki díszít, egyszer él csak,
Azt hiszi, hogy ő a dísze
Az örökös terítésnek.
Az állatok nem beszélnek,
Versenyt hallgatnak a fákkal,
Nincs már nekik mit mondani,
Hallanád csak a sziklákat,
Tanulhatnál még valamit.
És az élet, felhőjáték,
Lenn a víz, föl-le szánkázik,
Megtisztítja, ami közte,
Pára, eső összejátszik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-04-13 16:05:37
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-13 16:05:37
