Szem

Mielőtt először megütöttek, arra idomították
a bal kezemet, hogy ne rángjon, ha csak
ez a kezem fáj, és arra idomították a jobb
kezemet, ne rángjon, ha csak a jobb
kezem fáj. A bal lábamat arra, ne rúgjon,
ha csak a bal lábamra taposnának, a jobb
lábamat arra, a saját fájdalmát ignorálja,
és nem hallotta mindezt se a bal fülem,
se a jobb fülem, mert eközben mind a kettő
csukva volt. És nem szólt erre semmit
a szám, mely eközben felnövekvő kis
szavaira adta fel az aznapi ruhát, hajukat
copfba fésülte, majd reggeli után kézen-
fogva iskolába vitte őket, még munka előtt.
A szemem mindeközben nyitva volt, de ők
tudták, a szememhez nem közelíthetnek,
a szememhez nem érhetnek, a szemembe
nem nézhetnek, míg ki nem találják, hogy kellene
egyetlen
gyors mozdulattal
egyszerre
mind a kettőt kiszúrni, és most, miközben
ütnek, mozdulatlanul ülök, nem fáj, hogy
csak a bal kezem fáj, nem fáj, hogy csak
a jobb kezem fáj, nem érzem, hogy a bal
lábamra taposnak, nem érzem, hogy
a jobb lábamra taposnak, és miközben
kis szavaim napjuk végeztével mind
asztalhoz sorakoznak, a szám meg-
simogatja fejüket, és meleg vacsorát kínál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-05-08 18:49:15
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-08 18:49:15