HÍVNI




Az esőkerülő fején búra volt,
szűkös, de nagyvonalú,
a disznó teste rücskös volt és szőke, göndör szőrén végigszántott
az éhség,
falás közben végig azon volt, hogy rácsodálkozzon
az ásatag szmokingra,
a szuvasodás eme felkentjére,
ki ellopta az áldomást a lufi-virágtól,
az égett is a kudarctól, majd azték váll ringott a tipegőjében, ami elektronikus
leveleket továbbított a hadköteles rónának.

A szagmolekulák előtt
nincs fizikai akadály,
az ember kovácsolta gyötrelem csak kemény forgács
a hiteden, a hitemen.

Mert nadálytő nélkül nincs iram, s kvantum anomália,
s a bolond fekvőtámasz terhe alatt a neved is féltve ejtem ki, Amália,
mert habosra ver az irigység, mitől besokall a lengedező számadás,
mert a rücskös disznó önműködő ék ki kaszárnyát nyit
az ártalmatlan nyüzsgésen épp,
mert a katonai sírokat muszáj szétvagdalni karddal, ha azt akarod, hogy mesterséges legyen
a reszketés.

A szagmolekulák hínárjából ne hidd, hogy van külön visszatérés,
így a forradalom ihlette grafikák helyett lezárt sorompójú bambuszültetvényen
kel át az ásatag szmoking,
detonátor, kérlek, csípd fülön e tükörsznobot, - apró kihágása óda
a bíbor vízesés revolveréhez,
különben a szegény halászfalvak elbuknak a szent grádicson és mimikájuk
ülepe alól kikacsint a másság stratégája!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-06-10 16:19:55
Utolsó módosítás ideje: 2020-06-10 16:19:55