megvertek
/az utolsó szavaim Petz Györgyhöz/
Ne oldja tápszerré a történelem
emésztőnedve a hitünket
egymásban,
úgy oldódunk fel, ha egyesülünk.
Kezdjük az örömmel és
fájdalommal,
beszélj ma róluk, bármilyen
nehéz,
hallgass meg a hallgatás helyett.
Poros utakra küld bármelyik isten,
csak botladozz a messzi
határkövek
felé, távolról gyémánt mindegyik.
Elkopik az elszántságtól a lábad,
szavaiddal rozsdás fémlemezek
vágnak az épp szembejövők
arcába.
Nem olyanok, mint te, gyűlölnek,
véres az arcuk, idegen szagúak,
megvertek, magadat érzed
bennük.
2020.07.27.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-08-27 20:27:52
Utolsó módosítás ideje: 2020-08-27 20:27:52
