Folyók
Álmomban másik folyó áradt itt, nem ez,
és a lassú áramlásban álltunk, ahol most
a part menti nád összeér. Mozdulatomra
a víz színén túl ékszerfényű halraj rettent.
A neved kiejtve a halálomra emlékeztetett.
Az ég most felettem, mint álmatlan szem,
pislogó fénnyel teli, és olyan tág. Neveletlen
kedvem jár a parton, köveket kacsáztat, és
mikor indulásnál kézen fogom, a víznél felejti
játékait.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-11-18 16:53:02
Utolsó módosítás ideje: 2020-11-18 20:51:47
