Viharnapló



Egy füllhallgató választ el a sötétségtől,
amin végtelenített nappalok szólnak.
Ha átjön a fény a folyón és felmelegít,
leülhet mellettem egy langyos kőre.

Majd elevezhet tovább, hátrahagyva
hangbokrokat és egy öregedő testet,
aki épp felolvas egy vihar emlékeiből.
Meghallgathat, vagy csak átlapoz

amíg végre partot ér fejemben a zaj
és a hópelyhek megértően rámfagynak.
Mielőtt kristályossá válik ereimben a vér
és a félelem, mint az acél szúrna belülről.

A nap lemerül, buborékba zárul minden elem,
a tüskék kottát karcolnak a kidőlt fákra.
Ha valaki még ébren marad, énekelje el
elalvás előtt a végtelennek hitt nappalokat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-11-27 18:37:52
Utolsó módosítás ideje: 2020-11-27 18:37:52