Póráz

Bárcsak szögeket tűztél volna
egyenként a számba, mielőtt
az én hangommal megszólaltál,
mielőtt elmentem amellett, akivel
én maradni akartam, martad volna
véresre szemeim. Próbáltad volna
húsomon életlen késed, és mint
kapálózó rovarnak kíváncsi gyerek,
tépted volna ki mondóka közben
ízeim.

(Ettél volna meg!
Ha nem hallhatod, is ismétlem szavaid.)

          Úgy legalább
arra mentségem lehetne, miután előreszaladtam,
miért vártalak be mindig,
miért nyaltam meg a póráz helyét,
bújtam bele csaholva hideg
tenyeredbe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-11-27 20:57:16
Utolsó módosítás ideje: 2020-11-27 23:51:26