PLUMBUM szürrealista kispróza


Ha létezik fricska, hát ez az;
a macskák puha lépte a holtvágányokon rostokoló tehervagonokba szökik.
Ne nézzetek rám ilyen bárgyú ábrázattal! A kocka fergetege még nem érte el
az ánizst, a betonnak pedig meg kell rökönyödnie, s a halálsoron
a nyereségpontok a gravitációvesztéstől függnek. Szép a magasles a kriptában, de ki csomagolta baltanyélbe
az üszkösödést? A láncleállás? A szívburokmetszés? -
Lassan elhagyom öregkorom, mint valami rozzant kosarat,
s a permetezés még mindig nem sasszézik kedvem szerint, s a lódítás még mindig nem ejti teherbe a mozsarat, s a margók élveboncolása még mindig nem telítődik bormustrával. Más előírások szerint: amennyiben egy szobában tartózkodunk a gumiabroncs, meg én, megeshet, hogy a tarka színeket a májban leljük fel. Miért pont ott?
Mert az aknavetőt lehet ütni-vágni, nyögéseiben bőszen lángol az ágyékkötő-máglya.
Mert a kulcslyuk és én nem fordulunk kellőképpen, s ránk szabadul a látencia.
Mert túl vagyunk már azon, hogy az orosz dékán ugráltasson.
Egy pillanatra, egyszer az életben felhagyhatnék az agancsos pletykálkodással, s a direktek kerülőjével,
de nem; kötelem vége tanúsítvány, belelóg a viszontagságok feneketlen vermébe,
ám a lóti-futi kis ránc a homlokomon elfelejti, hogy egykor cérnamenedzser volt, s megtölti édes répával a platót,
míg a bálozó-horog a kísértettanyához nem ér.
Nosza, dagadó gyertyános tölgyes, veselkedj neki a szívószálnak, hisz edző nélkül milyen erős, kecses
és gyönyörű is tud lenni a térburkoló!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-01-15 08:05:55
Utolsó módosítás ideje: 2021-01-15 08:05:55