Határmezsgyén(jav.)

Penge-éles a fény,
szemembe hasít.
Szúrós szag terjeng,
a sötét semmibe lök.
Szigorú szike szántja a bőrt,
sebet ejt,
világnak tárja,
mi mindent rejt az odabent.

Harmatos rózsatüdőben
kis, konok szív mocorog,
hol barnul a máj meg a lép,
zöld epe gyűjti levét.
Kék fonal ág-boga szőtte be mind,
mint jó fagyökér a dús televényt.
De ébredezem már, és érzem,

ahogy zárul a test.
Röstelli, hogy így
beleláttak.
Betakarja
szemérmét, és
újra megindul a vér
az erekben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-03-21 18:29:39
Utolsó módosítás ideje: 2021-03-21 18:29:39