Maybe



Nem tanultam meg a felejtés képességét,
vagy ha igen akkor nem emlékszem.
Nem vagy itt, de mintha mégis,
mint himbálózó vállfák a hirtelen
nyitva maradt ruhásszekrényben.

Kipakolt fiókban pók rohangál,
nyikorgó bútoron poros ujjnyomok.
Az egyetlen fokföldi ibolya ami még
túlélt kettőnket is, lassan haldoklik
a kávéillat nélküli reggelek fölött.

Csak gázrózsák ragyognak kékszínű
szirmokkal és a növekvő zsírtócsák,
én is olyan lettem, mint a töltőd
ami itt maradt, céltalan lóg a falból.

Ma megtaláltam a könyveidet, talán
kezdelek érteni. Igaz most nincs lába
a franciaágynak, de erről az esztelen
billegéséről mindig eszembe jut,
hogy hiányod is pont ilyen.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-08-31 17:34:54
Utolsó módosítás ideje: 2021-08-31 17:34:54