Nézzetek még utánam

Indulok tovább
gondolattalan
magamtól tőletek az én időmből

Fesztelen mozdulattal nyitom-csukom az ajtót
magunk között
magam mögött
ha –  csak úgy véletlenül is –
visszanéznék
se látnám már csodálkozó szemeitek
vádoló bíráló könyörgő pillantásait

Mert az Ajtó hogy becsapódott
- gátlástalan –
mögöttem és közénk
eltakarja igazságaitok perzselő tekintetét

Aztán csak falak
kétoldalt
csak falak
régvakolt mállott leomló téglasíkok

elfelé irányítják életemet

magamtól
tőletek
és az én időmtől

Azért kérlek titeket
nézzetek még utánam
a becsukott ajtón át

hátha

visszafordíthat tagadott szeretetetek
mielőtt még az út végefelé
- mikor a falak mellettem a földig zsugorodnak -
végső szikláim között
törmelékvágyaim között
megélt szakadékom peremén
megbillen alattam utolsó hitem

botlok előre
tehetetlen

gyűlölök így önként
értelmetlenül
tisztító esőért könyörögve hangtalan
porosan szennyesen véresen
lecsúszni takart szemmel a feledésbe

- siratva elfogyott időm s megtett utam -







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.