alkonysorok
ha majd
fáradt kékkel földet ér s én
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és mikor
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől
imitt-amott kicsit foltos
az is és úgy épp az enyém
addig amíg bevarrhatom
de talán az utolsó rést
szakavatott kézre hagyom
s árnyékhálón fáradt kékkel
ha csak az ég ér a földre
megírom mert még tehetem
bizakodni lásd megérte
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-10-25 11:12:34
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-25 11:14:48
