Még itt vagyok

Lebegő lelkem maradj még velem
talán
nem futottam végig körömet - időmet
fogyó energiám esetleg kitarthat
egy belátható méretű napra percre –

Ha magam mellé állhatnék
megtámasztanám roskadó lábaimat
- papírbőröm alatt zárkózott vértócsák volt életfolyók -
feltámasztanám lecsukló fejem  
hajlott féligtört gerincemet utolszor
ki kellene egyenesítenem
meggörbedt ujjaimmal fel-felcibálom savószín
egyszervolt zöld szemem ráncredőnyeit

Szégyen
már nem is szégyenkezem bánatom
s fájdalmaim tiltott tárulkozása ellen
könnyeim lefolynak seszínű, kopott szakállamon
félelmem akaratlan patakjaiban ázik mellkasom

Kérlek segíts   úgy látom elvesztem
- így érzem belül -
agyam s a gondolataim
Feléd markolásznak kaparnak
jeleznék
– ha láthatatlan is – de itt vagyok

Boldog élhetetlen negyedpillanatok
gyújtanak pontnyi világosságot
hogy megláthassátok
itt állok
itt vagyok mellettetek
- megszorulva az evilágok és vágyak rianásai között -
de vagyok
még
itt

- fogd el kedves a Pillanatot –

körmeiddel kapard össze utolsó gondolatom
- gyermekeim vannak és unokáim is -
élnem kellene
kellene
még itt
élni
élni

- fogd el még ezt a pillanatot -

s ha mégsem sikerülne
finoman simíts a Léthe-folyóba névtelen
hadd felejtsem – ne kínozzon örökké –
voltam! És voltál nekem!

a Kovácsmester fia Kovácsmester
én
már elvesztem -
rég elvesztettem magamat és
elvesztettem valamennyi színt
s mind a könyörület-kérő ima hangjait

Hadd vesszenek hát mondatlan szavaim
hadd vesszen belőlem minden
végső           foszlányos
elhibázott kis semmi-rímem
végleg
s megint
megint –






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.